Blog

 

2012. szeptember 13.

2012. június 25.

2012. március 24.

2012. március 21.

2012. január 16.

2011. november 30.

2011. november 15.

2011. október 16.

Könyvmoly Párbaj

2011. október 05.

2011. szeptember 28.

2011. szeptember 18.

2011. szeptember 14.

2011. szeptember 13.

2012.09.13.

 

Mit mennyire vegyünk komolyan? Bizony nem egyszerű eldönteni, hogy megéri-e kukacoskodni bizonyos dolgok miatt. Némelyek minden apróságon fennakadnak, mások viszont elmennek az ordító hibák mellett is - hogy ki mit talál helyesnek, vagy szimpatikusnak, egyéni megítélés kérdése.

A téma egy online cikk olvasása közben merült fel bennem. A BAMA hírportál „Szeptember idusán látogatható csak a Középkori Egyetem” című cikkét, illetve a hozzá tartozó kommenteket olvastam.

„Hivatalosan csak jövő áprilistól látogatható, szombaton néhány órára mégis kinyit a nagyközönség előtt Magyarország első egyetemének felújított épülete Pécsen. [...]”

Biztosan nagyon érdekes a program, tervezzük is, hogy szombaton ellátogatunk oda.

„[...] Közép-Európában a 14. század közepén létesültek az első egyetemek: 1348-ban Prága, 1364-ben Krakkó, 1365-ben Bécs jelzi az alapítások sorát. Megjelenésük városokhoz kötődő tendencia volt, amely vonulathoz csatlakozott 1367-ben a középkori magyar királyság fénykorát jelző Nagy Lajos király.

V. Orbán pápa 1367. szeptember 1-jén, Viterbóban írta alá a pécsi alapítólevelet, mellyel az első magyarországi egyetemi szintű tanulmányokra szolgáló intézmény jött létre. Elemi jelentőségű királyi törekvés volt, hogy az állami és egyházi élet szervezéséhez, működéséhez magas szinten képezzenek szakembereket.

Pécsett a 600 év múlva, 1967-ben kezdődött ásatások feltártak egy épületet a várfal és a Székesegyház között, amely oktatási célokat szolgálhatott. Ennek során megállapítható volt, hogy az építkezés a 14. század derekán zajlott, az ásatáskor előkerült címer pedig megerősítette, hogy az építtető személye az egyetemalapításban fontos szerepet játszó Vilmos püspök.

A közelmúltban befejezett kutatások, rekonstrukciós munkálatok nyomán válik látogathatóvá a pécsi középkori egyetem az érdeklődők részére 2013 áprilisában, de a 2012-es Kulturális Örökség Napjai keretein belül szeptember 15-én 10.00–13.00-ig is, kivételes programként. [...]” /BAMA/

Na de visszatérve a kukacoskodás témájához... A cikkhez fűzött 3 komment nem a középkori egyetemekkel, pécsi látnivalókkal, a programmal, vagy bármi hasonlóval kapcsolatos, hanem a címmel. A címben „szeptember idusa” szerepel, és ezen úgy tűnik, legalább két ember fennakadt. Idézem az egyik hozzászólót - természetesen név nélkül:

„Az idus szó szerint tényleg a hónap közepét jelenti, valójában pedig a római naptári hónapok három néven nevezett napjának egyike. Eredetileg a holdtölte napját jelölte, de később függetlenedett tőle. A Julián-naptár, s az előtte használt, a királyok korából származó naptár szerint is márciusban, májusban, júliusban és októberben 15.-e, a többi hónapban 13.-a hivatalosan az idus.”

Felfoghatatlannak tartom, hogy valaki nem azon lelkendezik, hogy milyen érdekes, és de jó, hogy meg lehet nézni, hanem a cím szóhasználatába köt bele. Ráadásul a kifejezés valamikor minden bizonnyal ezt jelentette, na de ma már hétköznapi értelemben minden hónap közepe tájára alkalmazzuk (már ha használunk egy ilyen régies kifejezést). Egyesek a legapróbb, leglényegtelenebb dolgokba is belekötnek... Viszont közben elgondolkodtató: ezen a kukacoskodáson fennakadni szintén nem kukacoskodás-e...? Hol a határ, és vajon megéri-e bosszankodni embertársainkon?

Ezzel a témával szorosan összefügg az online publicitás, illetve az interaktív webes alkalmazások kérdése. Elvben jó, ha a felhasználónak minél tágabb teret biztosítunk a véleménynyilvánításra, kérdésfeltevésre, üzenetváltásra. De van-e értelme mindezen lehetőségek biztosításának, ha a megszülető kommentek bizonyos (és sajnos viszonylag nagy) százaléka rosszmájú, átgondolatlan, trágár, témához nem illő, vádaskodó, stb.?

Egyetemi képzésem alatt már többször felmerült ez a téma, és van egy olyan érzésem, hogy „az internet dinamikus tartalomszolgáltatási lehetőségei” elnevezésű kurzuson szintén komolyabb eszmecserét tartunk majd a dologról. Szerintem erre kérdésre nincs is válasz, illetve annyi válasz lehetséges, ahányfélék vagyunk mi emberek. Van, akit nem zavar, ha sületlenségeket firkálnak a blogjába, és van, aki még lehetőséget sem ad erre (lásd: az én weboldalam) - mindez csak azon múlik, személy szerint ki mennyire toleráns másokkal szemben. Én például értékelném az intelligens, építő jellegű hozzászólásokat, de mivel semmi garancia sincs arra, hogy ilyenek érkeznének, inkább nem vállalom a kockázatot.

Magán emberként ezt megtehetem, de például közintézményeknek (mint amilyen egy nyilvános könyvtár) erre nincsen lehetősége, hiszen a felhasználókkal való kapcsolattartás és kommunikáció, az interaktivitás messze fontosabb, mint pár nyomdafestéket nem tűrő hozzászólás érkezése... No de messzire kanyarodtam az eredeti tárgytól, és lassan a szakdolgozati témám boncolgatásába kezdek, ahhoz pedig még a jószándékú kommentezők is valami csúnyát fűznének - ha lenne rá lehetőségük.

/A kép forrása: www.pecsma.hu/