Írás - Novellák

Vissza

 

Amikor egy múzsa eltéved

Odakint minden kezdett egyre feketébb lenni. Azt a kevés fényt, amit az éppen lebukó Nap még adna, cakkos szélű felhők fogják fel. A rohamos sötétedés azonban kívül rekedt azon az apró szobán, ahol történetünk főhőse, bizonyos Djarek Forsaya – gyenge lámpafény mellett – egy füzet fölé görnyedve kémlelte fantáziája ködös világát.

Ez volt a harmadik este, amikor íróasztalánál találta az alkonyat, de még mindig nem sikerült papírra vetnie az első sorokat. Fáradtan fölnézett és sebtében lesimította ősz haját, amelynek már minden egyes szála az égnek meredt a gyakori fejvakarástól. Tekintetével megkereste sörös palackját a fal mellett, majd egy sóhajtással visszafordult megszületni készülő írása felé.

Bárhogyan bűvölte is azonban a szemével, csak nem jelentek meg a hőn áhított sorok, mint ahogyan az isteni szikra is csak nem akart beütni. Saját képzeletvilága tagadta meg tőle a belépést.

Djarek Forsaya, a híres író, több monumentális mű szerzője – talán berozsdásodott, vagy csak hiányoztak életéből az érzelmek. Egykedvű, szürke hétköznapjai nem vezették megfelelően múzsáját.Vagy csak eme légies és tünékeny teremtés nem szerette az alkoholszagot?

Ha így volt, bizony ódzkodhatott olyan szobába lépni, ahol az író többet pislog a sörösüvegre, mint az enyhén sárga, illatos papírra!

A szobán kívül már minden sötétségbe burkolózott, és az alant elsuhanó autók szokványos hangja is elhalkult. Néma csend volt, az ég pedig üres.

Ekkor, honnan is tudhatnánk, miféle sugallatra, Djarek felállt viseltes székéről, és határozott mozdulattal megragadta a sörös palack hideg nyakát. A jótevő tündérek sikoltva szaladtak szét a négy égtáj felé, egy még a csap alá is bebújt, és eltakarta a szemét. De ha azt hitték, hogy holmi részeg dorbézolás következik, alaposan csalódtak. Ősz hajú barátunk ugyanis az ablakhoz vonult, és gyengédnek cseppet sem nevezhető mozdulattal kihajította a kompromittáló üveget az éjszakába.

Még megvárta a földet érés reccsenő-loccsanó hangját, aztán elégedett pillantást vetett a hirtelen tarka alakokkal benépesülő égboltra, és visszaült a füzete elé. Megvárta, míg a jótevő tündérek visszasereglenek az íróasztala köré, aztán leírta az első sort:

„Egy gyönyörű, felhőtlen napon megtörtént az, ami a mesékben csak viharban fordulhat elő, egy múzsa eltévedt...”

2008