Írás - Novellák

Vissza

 

Strandkendőm és én

Ő volt az első az életemben. Mindig is tudtam a lelkem mélyén, hogy hiányzik, de csak akkor tudatosult bennem, amikor megláttam egy nagyáruházban a ruhaosztályon. Beleszerettem. Olyan volt, mintha álmaimból lépett volna elő. Könnyed, elegáns, mégis csábító és rejtélyes. Nyugodtan várakozott, látszólag semmivel sem törődve, senkivel sem foglalkozva. De én tudtam, hogy a szeme sarkából engem figyel.

Nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Mindig is az ösztöneim, a vágyaim, és a szívem vezetett. Szinte át sem gondoltam, megvettem. Megvettem életem első strandkendőjét. Gyűrt muszlin könnyed eséssel és tengerkék színnel. Ha a derekamra kötöttem, kacéran játszadozott a bokám körül.

Szerettem, tiszte szívemből. Ketten együtt a strandon megállíthatatlanok voltunk. A férfiak rendre utánunk fordultak, a büfében extra habot kaptunk a kávénkra. Míg én a medencében úsztam, ő a napozóágyamon várt rám, megverte a barátaimat römiben, vagy az „Elfújta a szél”-t olvasta. Hideg, szeles időben velem tartott a városba, a farmerom derekára kötve nézelődött. Amíg én az ügyeimet intéztem a postán, a gyógyszertárban, a bankban, ő az embereket figyelte. Kedvenc szórakozása volt, hogy megrángatta valaki kabátszegélyét, majd úgy tett, mintha mi sem történt volna, az illető pedig hiába kereste forgolódva a tettest.

Egyszóval igazán boldog, harmonikus kapcsolatunk volt. A baj azonban mégis felütötte a fejét, méghozzá a hastánc képében. Mivel hastánchoz rázókendő is kell. Mikor elkezdtem táncórákra járni, Strandkendőm minden alkalommal lelkesen elkísért, kecsesen libegett a csípőmön, és arab számokat dúdolt. Aztán megvettem a rázókendőt. A helyzet nem sokban változott, én a hatalmas tükör előtt forogtam, gyakoroltam a mozdulatokat és a lépéseket, Strandkendőm pedig az ablakpárkányról buzdított, és ha odanéztem, integetett. De jöttek sorban a további kendők, fátylak is. Egyre jobban eltávolodtunk egymástól. Téli estéken, munkából jövet még láttam a kandalló mellett fázósan kucorgó, olvasgató Strandkendőmet, de a napok csak teltek, és egyre kevesebbszer váltottunk szót, egyre kevesebbet találkoztunk.

Felüdülésként ért minket a nyár, a fagyos hangulat lassan engedett. Tudtam, hogy jóvá kell tennem mindent, ezért igen sokat jártunk strandra, új helyekre. Schattendorf, Siegendorf, Kehidakustány... Strandkendőm minden percét élvezte az ilyen napoknak. Míg én úsztam, ő vajas szendvicset kent kettőnknek, aztán beálltunk egy röplabdacsapatba játszani. Jégkrémet vettünk a büfében, napoztunk, élveztük a szabadságot.

Aztán eljött a nyár csúcspontja, a nyaralás. Ez volt Strandkendőm életének első nyaralása. Már három órával az indulás előtt felkelt, lelkesen csomagolt, megérkezésünk estéjén az ablakból figyelte kíváncsian az egyre sötétedő Balaton-partot. A szállásunk körülbelül tíz lépésnyire volt a strandtól, ő alig várta már, hogy rendes helyén, a csípőmön libegve kísérjen el. Mikor azonban felvirradt a nagy nap, és Strandkendőm kidörgölte az álmot a szeméből, sehol sem talált engem. Keresés közben véletlenül kipillantott az ablakon, és meglátott az új, piros spanyol szoknyámban. Egy-két percig csak megdöbbenten figyelt, aztán bebújt az ágy alá.

Másnap reggel korán felkelt, az ágyam szélére lopódzott és ott várta, hogy én is felébredjek. Első pillantásom rá esett, mikor végül kinyitottam a szememet. Elmosolyodtam, megsimogattam azokat a puha redőit, aztán lementem reggelizni az étterembe. Mialatt odalent voltam, Strandkendőm berakta a táskámba a törölközőt, a naptejet, a napszemüveget, a strandpapucsot és a pénztárcát. Mindent, ami csak kellhet a strandon, kivéve egy dolgot. Megkerestem a spanyol szoknyámat - ami rejtélyes módon a bőrönd legaljára került -, azt is elraktam, majd elindultam kifelé a szobából. Strandkendőm ott állt előttem, nyújtózkodott, hogy vegyem fel, és vigyem őt is a strandra, de én csak megráztam a fejemet, és kiléptem az ajtón.

Legközelebb vacsora után láttam, addigra a táskát már fölvittem a szobába, és elfogyasztottam egy bőséges hidegtálat az étteremben... Vagyis nem is őt láttam, csak egy nagy, nehéz ollót a földön, a spanyol szoknyámat cafatokban a szekrény előtt, és egy tengerkék muszlincsomót az ágy alatt.

2007